Bevezetőként felsoroljuk a fontosabb adatokat, melyek ismerete nélkül nem tudnánk valósághű képet alkotni a mai helyzetünkről.

Magyarország településeinek száma 3.152. Ebben a községek, nagyközségek, városok egyaránt szerepelnek. Ezek közül száznál több már csak cigány lakossággal rendelkezik, és háromszáznál több településnek már cigány a többségi lakosa. (Kisalföld, 2011. április 30) Ezeken a településeken nincs cigány probléma, mert az etnikai terror ezt nem teszi lehetővé, mivel minden panaszkodó az életével játszik.

Ezt az adatot ki kell egészíteni a cigány újszülöttek arányszámával. 2001-ben az újszülöttek egyharmada volt cigány, 2011-ben - várhatóan - több mint a fele. Ez azt jelenti, hogy azok a települések, ahol eddig is többségben voltak, pár éven belül teljes cigány lakosúak lesznek, és így a csak cigány lakosságú települések száma meghaladja a négyszázat. Ennek az oka az, hogy a cigány többségű falvakból a szülőkorú magyarság elköltözik, az idősebbek kihalnak, vagy szintén elköltöznek, és helyükre cigányok érkeznek.

A másik veszély az, hogy azok a települések, ahol ma még nem éri el a lakosság felét a cigányság, pár éven belül cigány többségű településekké válnak. Ezeknek a településeknek a száma ezer körüli. Ez tényszerűen azt jelenti, hogy pár éven belül Magyarország településeinek a fele cigány, vagy többségi cigány lakosságú lesz.

Ezek a települések községek, esetleg nagyközségek, vagy kisebb városok, ami azt jelenti, hogy a közepes városok, nagyvárosok magyar többségűek maradnak, de ha nem is válnak többségi cigány településekké, mégis súlyos gondjaik lesznek a megélhetési bűnözök tömegei miatt. A városok egy része tudatosan ellenáll a cigány nyomásnak, de a főváros és a megyei központok elzsidósodásuk miatt rendkívül nehéz helyzetbe kerülnek. Ha az elzsidósodásnak csak két ismérvét vesszük figyelembe, úgymint a ultraliberális multikulturális szemléletet és a patriotizmus elutasítását, akkor nyilvánvaló, hogy a cigányság nyomásának ezek a nagyvárosok sem tudnak ellenállni. A budapesti VIII. kerület állapota hatványozottan fog jelentkezni.

A viszonylag kevés cigánylakosságú országrészek a magasabb életszínvonaluk miatt a cigányság célterületévé válnak, mert szemben a külföldi rendőri eljárásokkal és más korlátozásokkal, itt szabadon garázdálkodhatnak, és baj esetén a biztos fedezéket nyújtó cigányvidékekre bármikor visszavonulhatnak.

Ezt a folyamatot semmi mással, csak erővel lehet megakadályozni. Aki még ma is a cigányság integrálódásában reménykedik, egy félnótás hülye. Ha azokban az időkben, amikor még volt pénz és a cigányság nem volt ennyire leépülve, nem járt sikerrel ez a terv, akkor most mitől lenne sikeres? Akkor, amikor a magyarság egy meghatározó része együttműködő lett volna, képtelen volt a hatalom ezt a gondot megoldani, ma viszont a magyarság túlnyomó többsége hallani sem akar semmilyen együttműködésről ebben a kérdésben. A külföldi zsidó bajkeverők tesznek a cigányságra, számukra csak a nemzetellenes terveik megvalósításának egyik eszköze. Tehát két lehetőség között kell választani, vagy a fent vázolt országvesztés, vagy az erő alkalmazásával rá kell kényszeríteni a cigányságot a teljes életmód változtatásra.

Sokan felismerték ezt a helyzetet, de igazi választ megfogalmazni, jó megoldást kidolgozni csak kevesen képesek. Viszont a hamis próféták és az öncélú erőfitogtatók már akcióznak. A hamis próféták primitív jelszavakkal ámítják a népet, az erőfitogtatókról pedig hamar kiderül, hogy gyengék és buták. Azoknál viszont, ahol él a katonás szellem, eredményesen munkálkodott a csábító szirénhangú propaganda, és belefutottak a csapdába. A hatalom pedig rögtönöz, a rögtönzők összes hibáját elkövetve. A gyöngyöspatai történet erről szólt. A pártok szerepével nem érdemes foglalkozni, egy bűnszövetkezet több zászló alatt. A leosztott szerepét jól, vagy rosszul mindegyik eljátszotta, és összességében eredményesen, mert a helyzet sokkal rosszabb lett, mint előtte volt.

Az igazi tőrdöfés azonban azok részéről érte a hazafiakat, akikre az erősek szerepét osztotta ki a rendező. A forgatókönyv szerint ország-világ, de különösképp a cigányság előtt be kellet bizonyítani azt, hogy nincs olyan erő, mely a legkisebb veszélyt is jelentené terveik megvalósítására. Be kellett bizonyítani, hogy akik erősnek mondják magukat, csak felfújt hólyagok, és elég pár rendőr, vagy egy kisebb cigánycsődület a semlegesítésükre, vagy a hülyére verésükre. Ha már egyszer a politika hülyéi kiprovokáltak egy veszélyes helyzetet, akkor azok, akik ezt az erő alkalmazásával saját céljaik érdekében ki akarják aknázni, jelenítsék is meg az erőt. A maga brutális valóságában. Nem 15-20 egyenruhás járőr, vagy táborozó, esetleg tökrészeg, falvizelő, betyárnak mondott négy lézengő, hanem az erő. A szervezett, a nagy létszámú, a jól kiképzett és az elszánt, könyörületet nem ismerő elrettentő erő. Az az erő, melyről költőnk így írt: Útjukon az orkán söpör / Lesújtó vad villámököl / Vasalt lábuk merre dobban / A föld hasad ketté ottan.

Mielőtt azonban műveletet kezdenénk, nem árt egy kissé a dolgok mögé nézni. Miért pont most vált kritikussá a helyzet? Eddig minden rendben volt? Mire fel történik ez a média-nyüzsgés? Ezernyi gyanús jel, és mégsem tűnik ez fel senkinek. A történet kulcsfigurái össze-vissza nyilatkozgatnak minden szemét médiumnak, azok ezeket nyilvánosságra is hozzák. Ez az egyetlen tény is felettébb gyanús. Meg is lett vezetve az egész nemzeti társaság. A Véderőt ennél többre tartottuk. Talán itt lenne az ideje, hogy elgondolkodjanak azon, hogy mi mikor és mit csinálunk, vagy nem csinálunk.

Még meg is kérdezhetnék azt is, hogy mi a véleményünk az épp időszerű botrányokról. Akkor megmondanánk, hogy az igazi hazafiak soha nem társulhatnak be egy olyan folyamatba, amit nem ők kezdeményeznek és irányítanak. Különösen, ha botrányokról van szó. Ha nekünk botrány kell, majd csinálunk magunknak. Nem azért maradunk ki a mások által kirobbantott ügyekből (TV-ostrom, Gyöngyöspata, stb) mert gyengék, vagy gyávák lennénk, hanem mert minket ezek a kretének nem fognak megvezetni. Jelenleg mi vagyunk a nemzeti oldalon a legerősebbek, legfelkészültebbek. Létszámban is, és tudásban is. Ebből nem csinálunk propagandát, de ez tény. Az elmúlt 23 év tapasztalata megtanított egyre-másra. Már az emlékük sincs meg azoknak a csoportosulásoknak, akik valamikor okosabbaknak képzelték magukat nálunk. De ma már más a helyzet, mert elfogy az időnk.

Ma már nem mondhatjuk, hogy úgy kell nektek, ezt kerestétek, meg is találtátok. Már nem írhatunk le -némi kárörömmel- senkit a nemzeti oldal szereplői közül. Még az ellenünk szövegelőket sem. A rossz helyzetfelismerés, a helytelen taktikázás, stratégiai tévedések megbocsáthatóak, kijavíthatóak, csak az árulás a megbocsáthatatlan. Különösen most, amikor idegenek ki akarják sajátítani a hazánkat.

Ellenségeink nem hülyék, hanem rendkívül okosak. Műveltek és intelligensek. Kreténeknek csak azért nevezzük őket, mert ezeket a tulajdonságaikat a rossz szolgálatába állították. Ezért nem lehetnek soha bölcsek, mert a bölcsesség az a tökéletes egyensúlyi állapot, melynek elérését a bűn gátolja. Ilyen erővel szemben semmi más nem győzhet, csak az, akit a bölcsesség irányít. Az egyensúlyra törekvés irányít. Nem kioktatásnak, csak megszívlelendő tanácsnak szánjuk ezt minden nemzetben gondolkodó számára. És ha baj van, megtalálhatóak vagyunk. Talán nem ártana, ha a mi véleményünket néha meghallgatnátok.

A cigánybűnözés nagy veszély, de ez csak a polip karja. Csak megragadja az áldozatot, most épp ez történik. Ha van erő, a karokat le lehet vágni, szét lehet tépni. De ha nincs, a vég elkerülhetetlen.

Kassai Ferenc - Jövőnk.info