Rendhagyó beszámoló

egy megemlékezésről, mely december 5-én az Alkotmány utcában zajlott.

2009. december 5-én volt az 5. évfordulója, egy gyalázatos népszavazásnak, (melyet a határon túli magyarok számára kedvezményesen megadandó magyar állampolgárság érdekében írtak ki, az MVSZ aláírásgyűjtése nyomán), egész pontosan a népszavazás eredményének befolyásolásával, meghamisításával a regnáló rendszer ekkor tette fel a koronát hazugság hadjáratára, és a határon túli magyar testvéreinket lejártó kampányára. Magyarán elcsalta a népszavazás eredményét (is!), ezzel egyfelől arcul csapta az elszakított országrészben élő magyarokat, másfelől ismét deklarálta a határok megváltoztathatatlansága iránti elkötelezettségét.

Végeredményben az anyaország elárulta gyermekeit!

Szégyen és gyalázat! Szégyen mindazon pártokra, és párt katonákra, akik ezt (is!) végrehajtották, vagy "csak"szó nélkül “benyelték”.

E gyalázat 5. évfordulója kapcsán tartott megemlékezést a Magyarok Világ Szövetsége, a Jobbik, a Gárda, és még jó néhány civil szervezet, s meghívták mindazokat, akik ma, vagy ma is igennel szavaznának a kettős állampolgárság megadására.

A megemlékezésen többen felszólaltak, (ezeket a beszédeket videó riportjainkban tekinthetik meg) Valamint a megemlékezés befejeztével kenyeret is osztott a Gárda, melyet egy pékmester készített és ajánlott fel.

Amikor véget ért a rendezvény, és a kenyérosztás is lezajlott már nagyrészt, szép lassan kezdtek hazaszállingózni az emberek.

Itt-ott még beszélgettek kicsit az ismerősök, aztán, ahogy kezdtek volna ők is indulni, egyszer csak kiabálás hallatszott, a gárdisták szóltak, hogy Kiss Róbertet a kapitányt, bekerítették a rohamrendőrök, és el akarják vinni. (nem is értettük miért?)

A gárdisták azonnal szaladtak oda, hogy ne hagyják a kapitányukat foglyul ejteni, - esetleg bevinni.

Megjegyzem semmi oka nem volt a rendőrségnek bármiért is közbeavatkozni, a kutya nem szólt hozzájuk, de még csak egy hangos szó sem esett, pedig egész idő alatt a rohamrendőrökkel volt teli az egész környék, és a keresztutcák, de senki sem vett róluk tudomást.

Úgy tűnt már megint valami provokációt sikerült a “terminátoroknak” kreálni, - talán valamelyik "sunnyogó spicli" akciójával, provokálhattak. Lényeg az, hogy a gárdistáknak sikerült kiszabadítani a "terminátorok" kezei közül a gyűrűből a Kis Róbertet, akit szépen elkísértek arrébb, hogy ne legyen szem előtt. Volt egy kis lökdösődés is, meg némi gázzal való fenyegetés egy-két igazoltatással egybekötve.

Úgyhogy a jogvédők sem unatkoztak. Göbl György és munkatársai szorosan figyelemmel kísérték a rendőrség igazoltatási eljárását.

Az egész nem tartott tán 15 percig.

Azt ugye mondanunk sem kell, hogy provokációtól felháborodott civil ellenállók és szimpatizánsok, (meg talán a többi provokátor is, persze egészen más okból) az esetet követően viszont elég harsányan adtak hangot a nem tetszésüknek, volt ott anyázástól kezdve mindenféle becsmérlő, gúnyos beszólás is.

A rohamrendőrök, ezt egész jól kibírták, legalábbis uralkodtak magukon, miután a lökdösődés, meg egy kis tomfa csattogás, meg kiszorítósdi után kissé rendeződtek a sorok. De gondolom, már csak azért is tűrniük kellett, mert tudták, hogy ennek az egésznek az ő provokációjuk volt a kiváltó oka. Szóval megint nyakig "sárosak" voltak.

Úgy látszik a “rohamosztagosok" mindig bepróbálkoznak, bár szerintem nem maguktól provokálnak, illetve nem ők küldik ki a provokátorokat, hanem a kedves talpnyaló vezetőik, főnökeik. Aztán így ők is könnyen két tűz közé kerülhetnek... Egyik oldalról a jogosan felháborodott  hazafiak, a másikon pedig a politikusoknak behódoló gyáva előljáróik részéről. (Bár azért jócskán akad köztük olyan is aki alig várja, hogy kiélhesse az agresszivitását!) Különösen akkor, ha még utasítást is kapnak arra, hogy dühödt támadást intézzenek az emberek ellen. Mint oly sokszor tapasztalhattuk ezt is. Sajnos!

 Nagyon úgy tűnik, hogy arra megy ki az egész, hogy a Jobbikot lejárassák ezáltal, hogy azt hazudhassák, hogy ahol jobbikosok vannak, vagy ott a gárda, akkor ott mindig "randalírozás" van. Ezzel azt szeretnék elérni, hogy azok a szervezetek, akik nyíltan nem tagadták meg, vagy nyíltan nem fordultak szembe a Jobbikkal, azok elpártoljanak tőlük, ha másért nem, akkor félelemből. Úgy látszik, az illegitim bolsevik emlőkön nevelkedett kormány (sok-sok fideszessel együtt) szinte rettegve fél a Jobbiktól, akiknek még nem volt módjuk lejáratni magukat a politikában, így jelenleg ők az egyetlen olyan párt, akiket nem lehet az ország kifosztásával megvádolni, illetve ők az egyetlen olyan párt akik radikális és a nép számára kívánt programmal álltak elő.

De hát ők is csak PÁRT.

S ez sajnos mára eléggé lejáratódott politikai formáció. És nem is alaptalanul! Erről gondoskodtak az eddigi pártok mind! És persze a soraik közé is befurakodtak a haszonlesők, az árulók, a kollaboránsok révén.

A Jobbik már most is magán visel pár olyan negatívumot, ami az itthoni pártokat is jellemzi. A Jobbik ugyan még nem "nőtte ki magát" erre a szintre, de tartok tőle, hogy nekik sem lesz más a sorsuk.

Isten adja, hogy tévedjek!

Szerencsére ez a délután most nem erről szólt, hanem ennél sokkal magasztosabb és fontosabb mondanivalója volt, mégpedig az, hogy mihamarabb ki kell köszörülni a csorbát, melyet az anyaország becsületén ejtettek az akkori kormánypártok és kollaboránsaik, a megtévesztett emberekkel együtt, és vissza kell adni a határon túli magyar testvéreinknek az őket megillető magyar állampolgárságot.

S itt jegyezzük meg, hogy ezzel egyidejűleg, pedig felül kell vizsgálni a jogosságát és indokoltságát az utóbbi időkben futószalagon kiadott magyar állampolgárságoknak, és visszavenni sürgősen azoktól az izraeli és külhoni távolba szakadtaktól, akik sem a nyelvet nem beszélik, sem hagyományainkat nem ismerik, akik érdemtelenül és ellenőrizetlenül "kaphatták" meg!

Úgy gondoljuk, hogy a magyar állampolgárság presztízsét meg kell óvni!  Csak az arra érdemeseknek megadni, és akik méltatlanná váltak arra, hogy magyarnak vallhassák magukat, azoknak erősen korlátozni kell az állampolgársággal járó jogait, mindaddig míg erre a megtiszteltetésre rá nem szolgálnak, a haza javára nem cselekszenek.

Audie Rácz Era