| 
 Éhhalál egy multicégnél  2009.08.30. 14:30 A gazdasági válságot, a kormány        nadrágszíj-húzogató, elhibázott megszorítópolitikáját szokták okolni a        középosztály lecsúszásáért, a munkahelyüket elvesztő emberek tragikuslszegényedéséért. A magánszemélyek csődvédelmének szükségességéről pedig        évek óta csak beszélnek a politikusok.2009. augusztus 30. vasárnap, 11:45  A gazdasági válságot, a kormány        nadrágszíj-húzogató, elhibázott megszorítópolitikáját szokták okolni a        középosztály lecsúszásáért, a munkahelyüket elvesztő emberek tragikus        elszegényedéséért. A magánszemélyek csődvédelmének szükségességéről pedig        évek óta csak beszélnek a politikusok.
 Ma már szinte naponta        szólnak a hírek arról, hogy a munkanélkülivé vált emberek gyakran        elveszítik otthonukat is, mert nem tudják törleszteni a hiteleiket. A        kormány „nagylelkűen” megteremtette annak a lehetőségét, hogy az        önkormányzatok a nyakukba vehessék a problémát, elővásárlási jogot        kapjanak e lakások megvásárlására. Csakhogy eközben önkormányzati        lakásokból lakoltatnak ki bérlőket azért, mert már nem bírják kifizetni a        brutálisan megnőtt rezsiszámláikat sem. A társadalom alsó rétegeiben egyre        drámaibbá válik a nyomor, a szociális védőháló tátongó lyukain emberek        hullanak ki. A minimálbér sokszor arra sem elég, hogy az ember ne haljon        éhen.
 
 Hétfőn délelőtt egy budapesti multinacionális cégnél rosszul        lett és nem sokkal később meghalt egy ötvenhárom éves munkásasszony, O.        M.-né. A segítségére siető munkatársainak annyit még el tudott mondani,        hogy négy napja nem evett. Hiába érkezett gyorsan az orvosi segítség, már        nem tudták újraéleszteni. Később kiderült, hogy önkormányzati lakásából        rezsitartozásai miatt lakoltatták ki, egy ideig hajléktalanszállón élt, az        utóbbi időben már albérletben lakott. Hetvenezer forint körüli fizetéséből        kellett törlesztenie a fennmaradt rezsitartozását, minden hónapban        automatikusan levontak tőle 40 százalékot, a maradékból kellett volna        megélnie, de az albérlet kifizetése után a betevő falatra már nem sok        jutott. Nyolc éve dolgozott a cégnél.
 
 Munkatársai kedvelték,        felváltva még mostak is rá, mert az albérletében erre nem volt módja.        Valaki még egy mobiltelefont is kölcsönzött neki. Ennyi figyelmesség után        az asszony szégyenérzete talán nem engedte meg, hogy amikor már egy        fillérje sem maradt, kenyérrevalóra kérjen. Azon a hosszú hétvégén, amikor        Szent Istvánt és az új kenyeret ünnepelte az ország, O. M.-né a halálba        éhezte magát – olvasható a Magyar Nemzet szombati számában.
 MNO
 |