Az ávós gyilkosok ivadékai bevetésre várnak

Az Élők Menetét (Mic'ád Háhájjím) az izraeliek honosították meg Auschwitzban évtizedekkel ezelőtt, amikor a hazai zsidóság nálunk még egészen mással volt elfoglalva. A vonulás, a menet, az emlékezés, a zsidó holokauszt idején legyilkoltak emlékére tartott kegyelet helyén való, kellő cselekedet lenne, ha mindez nem politikai és gazdasági célok szolgálatában állna.

Visszatetsző és fölháborító azonban az a gyakorlat, hogy a Duna-parti vascipők fölött egykori kommunista, kollaboráns zsidók és nem zsidók szónokolnak a magyarok bűneiről, miközben a saját maguk által éppen a magyarok ellen véghez vitt gaztettekről eddig senki nem kérte, nem kérhette őket számon.

A Duna-partra özönlő díszes társulat tagjai, szüleik és nagyszüleik voltak elsősorban azok, akik a hazánkat megszálló szovjetek (szerintük felszabadítók) zsoldjában és elvárásaiknak megfelelően több mint fél évszázadon keresztül megtiltották - s igyekeznek tiltani ma is -, hogy egyáltalán szólhassunk a magyarság holokausztjairól. A Délvidéken elkövetett tömeges magyarirtásról, Erdélyben a Maniu-gárda pogromjairól, a gulágokra hurcolt százezrekről és a nemzetünket megtizedelő többi történésről. Mert a tömegtájékoztatás, az oktatás irányítását és működtetését - az újságoktól a rádiókig és a színházakig - az ő kezükbe tette le a megszálló szovjet hatalom, hiszen egykori üldözöttként bennük bízott meg leginkább.

A Duna-partra özönlő díszes társulat tagjai, szüleik és nagyszüleik voltak elsősorban az ÁVH, az ÁVO és a többi kommunista elnyomó gépezet fölállítói és működtetői. Elsősorban ők voltak a kínzótisztek és a verőlegények. Soroljuk a nevüket? Fölösleges, hiszen ismerjük őket, ezek a gyilkosok és ivadékaik itt járnak köztünk, s a megkövetés, a bocsánatkérés helyett megint, továbbra is ők nácizzák, nyilasozzák a keresztény magyarokat.

A gyilkos zsidó ávósok és kölykeik tehát köztünk járnak, gazdaságilag, kulturálisan és politikailag a magyar nép fejére ültek - pontosabban le sem szálltak -, s most már csak az alkalmas pillanatra várnak, hogy ismét megkínozzák, bebörtönözzék, eltegyék láb alól a harcosabb, hangos és a terror ellen szavukat fölemelni merészelő magyarokat.

Az utóbbi idők rendőrterrorjára - a szinte korlátlan hatalmuk megtartása érdekében - is ők adták ki az utasítást, miközben az általuk majdnem teljesen felügyelt tömegtájékoztató és befolyásoló médiumokban éjjel-nappal mossák a magyarok agyát a több mit hat évtizeddel ezelőtt történt zsidó holokauszttal, az újnáci és az újnyilas veszedelemmel.

Ha Magyarországon újnácizmusról és újfasizmusról vagy ezekhez hasonló ideológiai újjászületésről, jelenlétről beszélhetünk, akkor a címzett nem a keresztény magyarság, hanem az ávós ivadékok, akik faji alapon kirekesztik a többségi társadalom tagjait a jól fizető, látványos és hatalomgyakorlással párosuló pozíciókból. Mivel ezt faji alapon művelik, egyértelműen ők a rasszisták, az újnácik vagy amit akarnak. S nem pedig az áldozatok, akikről cinikus módon állítják.

Magyarok, vigyázzatok, mert az igazi nácik a felvásárlók mellett már a vízágyúkat és egyéb rendőrségi felszerelést is elküldték Magyarországra. S amint fentebb leszögeztük: az egykori gyilkosok és ivadékaik csak a bevetési parancsra várnak. Természetesen az újnyilasok ellen.

Hering József