Gyermekkorban sok családban, ahol a szülők és az iskola nem győzik e feladatot, a sport az egyetlen, amely a gyerekeket, megtanítja és rászoktatja az önfegyelemre, a tiszteletre, a rendszerességre, a kitartásra, a csapatszellemre és a felelősségvállalásra. No meg még nagyon sok olyan képesség elsajátítására, mely a felnőtté válás elengedhetetlen feltétele. Ráadásul a sport segít a betegség megelőzésében, az egészség megőrzésében és az egészséges életmód kialakításában, de még a stressz és konfliktus helyzetek kezelésében is jelentős szerepet játszik. Ezért a fizikai sportokat a mindenkori kormányoknak mind a sport, az egészségügy, az oktatás és a honvédelem keretében, kiemelten kellene kezelnie és támogatnia. A küzdősportok pedig különösen fontosak manapság, amikor az embereket sokkalta nagyobb stressz terhelés alatt tartják, és a legkülönfélébb módon mérgezik. Arról nem is beszélve, hogy az önvédelemre ma nagyobb szükség van, mint  az elmúlt 50 évben bármikor is ebben az országban. A fegyveres erőket szántszándékkal leépítették és elkorcsosították, a hangsúlyt pusztán a technikai tudásra helyezve, és mellőzve az ép szellemi és mentális képességeket, az állóképességet stb., valamint a haza és család iránti elkötelezettséget. A sport klubok zöme, vegetál anyagilag. Így az eredményeik többsége csak az adott sportág vezetőinek és sportolóinak és edzőinek, valamint a hozzájuk tartozóknak és kevés számú támogatóiknak köszönhető. A küzdősportoknak, és művelőinek - épp a haza és a család védelme miatt - pedig kiemelten támogatottnak kellene lennie. Sajnálatos, hogy - információink szerint - a politika ebbe is,  mint oly sok mindenbe, a magánéletünk, és életünk minden területén -, igyekszik beleszólni, korlátozni, és akár saját érdekei alá gyűrni. Úgy anyagi, mint jogszabályi eszközökkel.